Veronika beszámolója az izraeli útjáról

Ha röviden kellene összefoglalnom, milyen volt az izraeli zarándoklatom, akkor azt mondanám: csodálatos. Látni és tapintani a szent helyeket valóban nagyszerű. Az evangélium megtestesül és az Úr jelenléte erős, mint az eukarisztiában. Ő ott van, vár, megáld. Mélyen megérintett a Szeretetnek és Irgalomnak ez a jelenléte, ami Jézusban megszületett Betlehemben és életét adta értünk a Golgotán, végül föltámadt. Láttam az üres szent sírt és hittem…

 

Egy másik közösség egy vendégfogadó házában voltam, egy nővérrel, aki már húsz éve ott él és mindent ismer. Hétről-hétre imádkozva végiglátogatja a szent helyeket. Ő magyarázott el minden fontosat a helyszínekről és az emberekről. Sokat imádkoztunk közösen, főleg németül, de időnként spanyolul is, vagy héberül az Ave Mariát. Mindig készségesen rendelkezésemre állt, segített, kísért az imádságában.

 

Ottlétem mind a kilenc napja lelkigyakorlatként telt. Szemlélhettem a passiót, a keresztutat, szentmisén vehettem részt csütörtökön a szent sírban, ahol két szín alatt áldozhattam. Szentmise vasárnap kora reggel a szent sírral szemben. És az eukarisztiában a föltámadt Úr jelent meg közöttünk. Szombat éjjel „bezártak” egy kicsiny csoporttal a Szent Sír templomba, ahol hosszan és csöndben imádkozhattam a sírkőre borulva, ahol az Úr teste nyugodott. Miközben az Úr egy extra ajándékkal lepett meg: ahova csak mentem ott alig volt ember, sőt olykor egyedül is maradhattam.

 

Szívemben sok szándékot vittem el a Szentföldre. A kopt-ortodox oltárnál a világszerte üldözött keresztényekért imádkoztam, a Nyugati Falnál (siratófal) a zsidókért, hogy ismerjék fel a Messiást. Betlehemben a családokért… En Karemben az Élet Kenyere Közösségért, közösségi keresztemet a kőre helyezve, mely Keresztelő János születési helyén áll. A Közösség tagjaiért, a velünk lévő szegényekért és gyermekekért, küldetésünkért, hivatásokért.

Betlehembe menet a buszon kaptam a hírt, hogy bátyám második gyermeke, Pál megszületett.

 

Szombaton elmentünk a Krisztushívő zsidók templomába, de sajnos nem volt alkalom.

 

Voltak a személyes életemre vonatkozó szándékaim is. És bátran elmondhatom, hogy az Úr nagylelkű. Az Úr egészen közel jött hozzám és a szívemre beszélt. Megadta a kegyelmet, hogy újra a kezébe helyezzem az életem és elfogadjam azt amit számomra és amikor azt szeretné.

 

Eljutottam Esther nővérhez is, az Élet Kenyere Közösség Kiryat Jearimban élő remetéjéhez, aki már évtizedek óta a Szentföldön imádja az Urat. Azon a helyen, ahol egykor a frigyládát őrizték, mielőtt Sionra vitték volna Dávid király idejében. Épp a szentségimádásra érkeztünk. Belépve a kicsiny kápolnába azonnal otthon éreztem magam. Ez a hely az Élet Kenyeréé (Jézusé és a Közösségé).

 

És kaptam még egy ajándékot: szerettem volna két ikon-reprodukciót vásárolni a leendő nagyváradi kápolnánkba. A keresztút hatodik állomásánál (Veronika letörli Jézus arcát) működik egy kis műhely, ahol Jézus kisnővérei készítenek ikon-reprodukciókat. Ahogy a kápolnánkról beszéltem, a nővér nagy kedvezményt adott, így két képet is vehettem: Jézus alászállása az alvilágba (ahogy Ádámot kihozza) és a Kenyérszaporítás.

 

Az egyetlen, nehezen elviselhető és fájdalmas dolog a konfliktus légköre, amely átjárja az utcákat és tereket. Éppen azon a helyen, melyet a Béke Istene kiválasztott és jelenlétével megszentelt.

 

eletkenyere