Az Élet Kenyere Közösség a Katolikus Egyházban létrejött olyan új közösség, amelyben a különböző életállapotú hívők (laikusok: hazasok, egyedulallok es megszenteltek, valamint papok es diakonusok) egy közösség keretében élnek az Eukarisztia-Jézust imádva, közösséget vállalva a szegényekkel, szolgálva a gyermekeket, hirdetve az evangeliumot. Egyszerű életünk az imádságból és a szolgálatból táplálkozik, hogy így egy népként haladjunk Isten felé.
A Közösséget a berlini érsek hagyta jóvá.

"Minden közösségnek van egy sajátos küldetése, sajátos sugárzása aszerint, hogy milyen kegyelmet kapott a kezdetekor. Érezzük, hogy a mi első kegyelmünk az Eukarisztia, mint egyedüli kiindulópont. Leginkább az Eukarisztia megélésének a különleges adománya az, ami meghatároz bennünket. Az Egyházban mindenütt lényeges dolog az Eukarisztia, számunkra azonban több mint egy lényeges dolog.

Az Eukarisztia átfogja egész életünket, benne a szolgálatunk teljesen, tökéletesen megvalósul. Egyházi munkásságunk lehetne akár a szentmisén teljes lényünkkel történő részvételünk is, minden más tevékenység nélkül. Életünk felajánlása ─ külön-külön mindegyikünké és az egész közösségé együtt ─ és a szentségimádás: ezek a mi jócselekedeteink.

Életünk legyen óriási ünnep, óriási liturgia! Meg nem szűnő ünneppé kell tennünk az életünket, hogy folytonos Eukarisztia-áldozattá váljon az Úr házában, a Kenyér Házában." (Életkönyv)

Varad nyitva

Az élet kenyere egy lelki közösség a Katolikus Egyházban.

A Krisztussal való találkozás élménye gyűjti össze egy közösségi családba a papokat (diakónusok és áldozópapok), a családokat, a gyermekeket, a házaspárokat, az egyedülállókat (köztük Istennek szentelteket és remetéket).

Az Élet Kenyere Közösség nemzetközileg széles körben elterjedt ugyanakkor még kicsi közösség.

A tagok különböző országokból származnak, és jelenleg három kontinensen élnek, általában a társadalom peremére szorult emberek körében.

Az Élet Kenyere házainak életmódja szempontjából a Szentírás valamint a közösségi történetünkből merített tapasztalatok központi jelentőséggel bírnak. Ugyanakkor a körülményektől és a helyszíni szükségletektől függően a házak különböző formái alakultak ki. A tagok elköteleződési formája is a meghívástól függően különböző lehet: „Isten szegényei” (anavim), Társak, Fogadalmasok. Emellett a Közösséghez kapcsolódnak informálisan a Gyermek-társak és a Jövő társai, Házbeliek, Befogadottak és Barátok.

Küldetésünk nem csak a helyi közösséghez szól, ahol élünk, hanem azon kívül is észre kell vennünk a szegényeket és a kicsinyeket segítve őket az Eucharisztiában jelenlévő Jézussal találkozni.