Élet Kenyere Közösség
Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!
Beltagok száma: 7
Kültagok száma: 20
Helyszín: Nagyvárad Str Iuliu Hossu nr 31
Krisztus gyűjtött egybe bennünket, hogy kövessük az Ő nyomdokait az Evangélium radikalitásában, Őt imádva az Eukarisztiában, helyet és időt biztosítsunk a szegényeknek és a gyermekeknek a Vele való személyes Találkozásra.
   
 
Hirdetmény

A Közösség megismerése

 

Ha szereted az Eukarisztiát, ha Isten arra hív, hogy naponta leborulj az Oltáriszentség előtt és imádd Őt, ha Jézushoz hasonlóan a szegények és a gyermekek között akarsz forgolódni, ha szeretnéd az evangéliumot radikálisan, másokkal együtt megvalósítani, akkor Téged is várunk. Gyere és ismerd meg az életünket, a lelkiségünket és lépj rá az Evangélium útjára...

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a martonvásári Találkozóinkon vagy Nagyváradon, ahol a közösség magyar háza működik. Jelentkezésedet e-mailben várjuk ( eletkenyere@freemail.hu ), ahol rövid bemutatkozás után megbeszélhetjük mikor és hol lenne a legalkalmasabb az első személyes kapcsolatfelvétel.

A Közösség nemzetközi honlapja németül: www.brotdeslebens.net ; franciául: http://www.maisondupaindevie.net/fr/

Hallgasd az Úr hívó szavát a szíved mélyén és felelj Neki, akárhova is mész, akárhol találod meg a helyed, éld az Evangéliumot!

 
   
      
 
Krisztus Király ünnepe

A közösségben hagyomány, hogy a liturgikus év utolsó vasárnapján, vagyis Krisztus Király ünnepén európai idő szerint valamennyi házban déli 12 órakor köszöntik „Urunkat, Megváltónkat, az Emberiség egyetlen igazi Fejét.”[1] A közösség barátait is meghívja erre az ünnepre és nem csupán egy liturgiát tart, hanem közös étkezést, kötetlen beszélgetést is, ahol Krisztust mint a szegények királyát ünneplik.[2]

1. Az ünnep felfedezése az Egyházban

A születő Egyház kezdettől fogva Krisztusként (Fölkentként), Királyként ünnepelte a föltámadott Jézust (vö.: Fil 2,6-11). A Küriosz (úr) kifejezés is királynak kijáró tiszteletadás. A keresztényeknek azonban szükséges volt pontosítaniuk a fogalmat, hiszen Jézus saját küldetését a szolgálatban látta.

Krisztus-Király liturgikus ünnepét XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben. A II. Vatikáni Zsinat után tették mai helyére a naptárban. Az Egyház Krisztus-Király ünnepén ráirányítja a figyelmet arra, hogy Krisztus tanítása alapján van válasz minden emberi problémára, a társadalmi együttélés kérdéseiben is és hogy Krisztus fölötte áll mindenféle politikai hatalomnak, melyek múlandóak. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy Krisztus országa „nem e világból való” (Jn 18,36) tehát nem erőszakkal és fegyverekkel kell megteremteni, hanem egy belső elhatározással, ahol a szegények és kicsinyek szolgálata által teljesítik Isten akaratát.

2. Az ünnep felfedezése a Közösségben

„Pascal évek óta tartott elmélkedéseket arról, hogy Krisztus milyen Király volt: szamárháton ült, a szegényeket segítette.”[3]

1996-ban, december 1-jén, Charles de Foucauld halálának évfordulóján határozta el a közösség, hogy hirdetni fogja „Jézust az Eucharisztiában, […] a dicsőség Királyát, mind együtt az egész világon egy időben. […] Együtt éneklünk a Királyunknak, hirdetjük a dicsőségét és táncolunk neki, megerősítve akaratunkat, hogy kitartunk szolgálatában.”[4]



Az ünnep idei programja a nagyváradi közösségi házunkban:

Szombaton délután szentségimádás csatlakozva a Budapesti Eukarisztikus VIlágkongresszus által szervezett imádsághoz ( https://www.krisztuskiraly.iec2020.hu/#/ )
19.00-kor ünnepi vacsora
20.00 Feltámadási vesperás, utána szentségimádás

Vasárnap
13.00-kor ünnepi, dicsőítés a kihelyezett Oltáriszentség előtt.

Mindenkit szeretettel hívunk és várjuk, hogy együtt boruljunk le a Király előtt.

[1]           Document pour préparer la fête du Christ-Roi, kézirat, Valenciennes, 2002., 3.

[2]           Az ünnep részét képezi az úgynevezett „Christ-king” szertartása. Ez azt jelenti, hogy mindazok, akik a közösségi házban laknak, vagy azzal rendszeres kapcsolatot tartanak, kihúzzák egymás nevét. Egész ádventben a kihúzott személy lesz a „királya” a másiknak: szolgálja őt, imádkozik érte, apró figyelmességeket tesz neki, Urunk születésének ünnepére pedig ajándékot készít neki. Lásd: Pingault Pascal Pingault: A propos de la liturgie, 23. és Document pour préparer la fête du Christ-Roi, 9.

[3]           Document pour préparer la fête du Christ-Roi, 4.

[4]           Uo.

 

   
Krisztussal találkozni a legszegényebbekben - és az Eukarisztiában

Az „Élet Kenyere” lelkiségi közösség az 1990-es évek eleje óta tevékenykedik Berlinben. Erőteljesen eukarisztikus lelkiségét a társadalom szegényeihez határozottan odafordulva éli meg. Wolfgang Willsch számára az első találkozás az Élet Kenyere Közösséggel nem volt egy felhőtlen öröm. „Meglátogattam a Közösséget anyaházában, Normandiában, egy csaknem romos hatalmas kolostorépületben – meséli. – Jéghideg volt és a falakról hámlott a vakolat. Nem tudtam elképzelni, hogy ez nekem való élet lenne. Mégis tovább foglalkoztatott a gondolat.”

 

Az Élet Kenyere Közösséget egy francia házaspár, Pascal és Marie-Annick Pingault alapította. A közösségi tagok az evangéliumi tanácsok szerinti életre törekedtek, fontos volt számukra a szentségimádás, és az, hogy a társadalom szegényeivel szoros egységben valósítsák meg Krisztus követését.

 

„A Közösségbe történő belépéshez a Krisztussal való személyes kapcsolaton át vezet az út” – mondja Wolfgang Willsch. Megvizsgálják, hogy a jelentkező személy elképzelései összhangban vannak-e a Közösség karizmájával. A felvétel több lépésben történik, a szerzetesrendekhez hasonlóan, és egészen az örökfogadalomig lehet eljutni. De fogadalmak nélkül is lehet a Közösséghez tartozni, egy rövidebb időre szóló „ígéret” letételével, mely évenként megújítható.

 

Wolfgang és felesége Karin, 1990-ben költöztek Berlinbe, ahol elkezdték életüket a Közösség alapelvei szerint kialakítani. Imacsoportot indítottak hajléktalanok részvételével, ami a házban – ahol laktak – nem mindenkinek tetszett. Egy Fokoláré mozgalomhoz tartozó plébános segített nekik. Így kaptak Berlin keleti felében egy szegényekkel való találkozásra is alkalmas lakóhelyet. 1995-ben egyházilag elismert Egyesületet alapítottak, melynek segítségével sok hajléktalant lakhatáshoz juttattak. Házukban kápolnát rendeztek be, ahol megkezdték a rendszeres szentségimádást.

 

2004-ben költöztek jelenlegi helyükre, közelebb a városközponthoz, egy apácák tulajdonát képező (de általuk nem használt) épületben, melyben a Szent Miklósról nevezett szép kápolna is van. Jelenleg ez az Élet Kenyere Közösség berlini háza, melyben a Willsch családon kívül három további közösségi tag él, és őrajtuk kívül még 3-4 tartósan befogadott egykori hajléktalan, akik nem tagjai a Közösségnek, de részt vesznek a közösségi életben: közös ima és étkezés, részvétel a háztartási és ház körüli munkákban, pénzbeli hozzájárulás a költségekhez. A napirendet a rendszeres imaidők határozzák meg: 7.30-kor reggeli dicséret, napközben szentségimádás, a nap végén esti dicséret vagy befejező imaóra. A kápolna naponta 8-22 között kívülről jövők számára is nyitva áll, heti legalább négy napon legalább 4-4 óra szentségimádást tartunk. Kéthetente csütörtökön szentmise van a kápolnában. A többi napon a közösségi tagok lehetőség szerint részt vesznek szentmisén a környező templomok valamelyikében.

A közösségi házban éjszakai szállás-lehetőség is van hajléktalanok számára: nyáron öt, télen tíz fő részére. Az éjszakai szállást igénybevevőknek nincsenek olyan kötelezettségeik, mint a házban lakóknak, de néhány alapvető szabályt nekik is be kell tartani: tilos az erőszak, az alkohol és a drog.

A téli hónapokban – a berlini hajléktalan-ellátó rendszer részeként – a Közösség további húsz éjszakai szálláshelyet biztosít, a környéken lévő Szent Piusz templomhoz tartozó helyiségekben. „De amit teszünk, az számunkra elsősorban nem szociális tevékenység – mondja Wolfgang Willsch. – A szegényekkel való találkozás és együtt élés fontos része a lelkiségünknek. Ez megérinti azokat, akik hozzánk jönnek, de minket magunkat is.”

2008-ban Wolfgangot állandó diakónussá szentelték, de ez nem jelent más irányú állandó lefoglaltságot számára, mint amit az Élet Kenyere Közösségben egyébként is végez.

 

Franciaországon és Németországon kívül az Élet Kenyere Közösség működik még több európai országban, Afrikában és Peruban is. „De mindezzel együtt is egy kis létszámú közösség.” – teszi hozzá Wolfgang Willsch.

 

(A cikk a Die Tagespost újságban jelent meg 2017. július 10-én)

 

 
      
      
 
Krisztussal találkozni a legszegényebbekben - és az Eukarisztiában

Az „Élet Kenyere” lelkiségi közösség az 1990-es évek eleje óta tevékenykedik Berlinben. Erőteljesen eukarisztikus lelkiségét a társadalom szegényeihez határozottan odafordulva éli meg. Wolfgang Willsch számára az első találkozás az Élet Kenyere Közösséggel nem volt egy felhőtlen öröm. „Meglátogattam a Közösséget anyaházában, Normandiában, egy csaknem romos hatalmas kolostorépületben – meséli. – Jéghideg volt és a falakról hámlott a vakolat. Nem tudtam elképzelni, hogy ez nekem való élet lenne. Mégis tovább foglalkoztatott a gondolat.”

 

Az Élet Kenyere Közösséget egy francia házaspár, Pascal és Marie-Annick Pingault alapította. A közösségi tagok az evangéliumi tanácsok szerinti életre törekedtek, fontos volt számukra a szentségimádás, és az, hogy a társadalom szegényeivel szoros egységben valósítsák meg Krisztus követését.

 

„A Közösségbe történő belépéshez a Krisztussal való személyes kapcsolaton át vezet az út” – mondja Wolfgang Willsch. Megvizsgálják, hogy a jelentkező személy elképzelései összhangban vannak-e a Közösség karizmájával. A felvétel több lépésben történik, a szerzetesrendekhez hasonlóan, és egészen az örökfogadalomig lehet eljutni. De fogadalmak nélkül is lehet a Közösséghez tartozni, egy rövidebb időre szóló „ígéret” letételével, mely évenként megújítható.

 

Wolfgang és felesége Karin, 1990-ben költöztek Berlinbe, ahol elkezdték életüket a Közösség alapelvei szerint kialakítani. Imacsoportot indítottak hajléktalanok részvételével, ami a házban – ahol laktak – nem mindenkinek tetszett. Egy Fokoláré mozgalomhoz tartozó plébános segített nekik. Így kaptak Berlin keleti felében egy szegényekkel való találkozásra is alkalmas lakóhelyet. 1995-ben egyházilag elismert Egyesületet alapítottak, melynek segítségével sok hajléktalant lakhatáshoz juttattak. Házukban kápolnát rendeztek be, ahol megkezdték a rendszeres szentségimádást.

 

2004-ben költöztek jelenlegi helyükre, közelebb a városközponthoz, egy apácák tulajdonát képező (de általuk nem használt) épületben, melyben a Szent Miklósról nevezett szép kápolna is van. Jelenleg ez az Élet Kenyere Közösség berlini háza, melyben a Willsch családon kívül három további közösségi tag él, és őrajtuk kívül még 3-4 tartósan befogadott egykori hajléktalan, akik nem tagjai a Közösségnek, de részt vesznek a közösségi életben: közös ima és étkezés, részvétel a háztartási és ház körüli munkákban, pénzbeli hozzájárulás a költségekhez. A napirendet a rendszeres imaidők határozzák meg: 7.30-kor reggeli dicséret, napközben szentségimádás, a nap végén esti dicséret vagy befejező imaóra. A kápolna naponta 8-22 között kívülről jövők számára is nyitva áll, heti legalább négy napon legalább 4-4 óra szentségimádást tartunk. Kéthetente csütörtökön szentmise van a kápolnában. A többi napon a közösségi tagok lehetőség szerint részt vesznek szentmisén a környező templomok valamelyikében.

A közösségi házban éjszakai szállás-lehetőség is van hajléktalanok számára: nyáron öt, télen tíz fő részére. Az éjszakai szállást igénybevevőknek nincsenek olyan kötelezettségeik, mint a házban lakóknak, de néhány alapvető szabályt nekik is be kell tartani: tilos az erőszak, az alkohol és a drog.

A téli hónapokban – a berlini hajléktalan-ellátó rendszer részeként – a Közösség további húsz éjszakai szálláshelyet biztosít, a környéken lévő Szent Piusz templomhoz tartozó helyiségekben. „De amit teszünk, az számunkra elsősorban nem szociális tevékenység – mondja Wolfgang Willsch. – A szegényekkel való találkozás és együtt élés fontos része a lelkiségünknek. Ez megérinti azokat, akik hozzánk jönnek, de minket magunkat is.”

2008-ban Wolfgangot állandó diakónussá szentelték, de ez nem jelent más irányú állandó lefoglaltságot számára, mint amit az Élet Kenyere Közösségben egyébként is végez.

 

Franciaországon és Németországon kívül az Élet Kenyere Közösség működik még több európai országban, Afrikában és Peruban is. „De mindezzel együtt is egy kis létszámú közösség.” – teszi hozzá Wolfgang Willsch.